Fenntarthatóság a mi szemünkkel – 1. rész

Schweitzerné Hornicz Bernadett vagyok, a KARMA egyik alapítója. Elindítunk egy sorozatot, amelyben megosztjuk a tapasztalatainkat és a gondolatainkat a kesztyűkészítésről és a fenntarthatóságról.

Általában a pécsi kesztyűs szakmáról, annak jelentőségéről és nehézségeiről szoktam beszélni a nyilvánosság előtt. Nem vagyunk nagy szónokok, és néha üzletembernek is csapnivalók, de 1994 óta igyekszünk őrizni a kesztyűkészítés kézműves hagyományát.

Miért írunk erről

Azért indul ez a sorozat, mert van egy téma, ami évek óta foglalkoztat minket, de nehéz, néha egyenesen félelmetes beszélni róla. Ez a fenntarthatóság – bár lehet, hogy pontosabb úgy fogalmazni: alkalmazkodás a változó világ kérdéseihez. Lesznek majd kevésbé komoly témák is: divat, művészet, vagy ami éppen eszünkbe jut.

Nem vagyok a téma szakértője, nálam sokkal felkészültebb emberek foglalkoznak vele itthon és nemzetközi szinten is. A célom az, hogy bemutassam a bőrös, azon belül a kesztyűs szakma működését, hogy nyíltan beszéljünk a kényes kérdésekről, és hogy átadjam azt, amit az elmúlt években összeszedtem.

Az első kényes pont

Azt látom, hogy véleménye mindenkinek van, de nem mindig hallgatjuk meg a másikat, és nem próbáljuk megérteni, miért látja úgy a dolgokat, ahogy. Inkább csak kritizálunk. Amikor elkezdjük meghallgatni a másikat, ott kezdődik az igazi munka: onnantól vannak érvek, ellenérvek, van min tovább gondolkodni, és van mit megkérdezni. Ez visz előre.

Ahonnan a fenntarthatósági munkánk indult

2018-ra ugrom. A nemzetközi partnereink egyre határozottabban kérték a fenntarthatósági igazolást. Feltettem nekik a kérdést, hogy pontosan mire gondolnak. „Mindegy, csak legyen valami, amit ki tudunk tenni az oldalra” – ez volt a válasz. Aki ismer minket, tudja, hogy nem csinálunk valamit csak azért, hogy csináljunk.

Akkor bevezettünk néhány alapintézkedést. Úgy gondoltam, kisvállalkozásként nincs elég forrásunk és kapacitásunk nagyobb volumenű programra. A társadalmi feltételeknek a szakma amúgy is mindig megfelelt: a közép- és felső vezetésben is dolgoznak nők, és az azonos területen dolgozók azonos fizetést kapnak. Úgy éreztem, mindent megteszünk, ami tőlünk elvárható, és a vevőink is elégedettek voltak ezzel.

Aztán jött a pandémia

Egy sor olyan témával szembesültünk, ami után elkezdtünk azon gondolkodni, hogy az addigi lépéseink inkább tessék-lássék intézkedések voltak.

Azóta úgy látom, hogy körülöttünk minden olyan gyorsan változik, amit nehéz lekövetni, és azok a technikák, amiket az elmúlt húsz évben az édesapámtól tanultam a cégvezetésről, már nem működnek. Ez hozta a tehetetlenség érzését, ami arra késztetett, hogy tegyek valamit. Elkezdtem egy képzést a METU-n, fenntartható divat menedzser szakon.

A szakdolgozat rákényszerített, hogy végigvigyem a gondolatmenetet, és pontosan meghatározzam az álláspontomat. Ez segített hozzá, hogy a megoldás felé forduljak.

Ez csak a kezdet

Ha bárki azt hinné, hogy itt a vége, téved. Elkezdtem kidolgozni egy programot, ami mentén a tettek mezejére léphetünk. Ez a sorozat végigmegy ezen a folyamaton, és elemenként mutatja be. A középpontjában az edukáció és a közös gondolkodás áll – remélem, hogy ez lesz a fejlődés további motorja.